2018. szeptember 8., szombat

Íriszdiagnosztika – a szem csak a lélek tükre?



"Diagnózis a szem alapján"
A szem még a nyelvnél is többet árul el az ember egészségi állapotáról. Az íriszdiagnosztika alapja a szem szivárványhártyáján (íriszén) látható jelek és az ezekben bekövetkező változások tanulmányozása. Ezt az egészség - ellenőrzési módszert, az íriszdiagnosztika specialistáin kívül, más terapeuták is alkalmazzak. Az íriszdiagnosztikában a szivárványhártya pontosan meghatározott területei a test egyes részeinek felelnek meg, s az ezeken a területeken észlelt változásokból a terapeuták szerint meg lehet mondani, hogy a test és a lélek mely részeivel vannak bajok, és azok milyen jellegűek.
Az íriszdiagnosztika történelme
Bár már a régi orvosok is a beteg szeméből próbálták meg kiolvasni a betegséget, a modern íriszdiagnosztika a magyar származású Péczely lgnác (1826—1911) munkáságával kezdődött. Péczely gyerekkorában egy törött lábú baglyot gyógyított. Észrevette, hogy a madár íriszében van egy fekete folt, amely a bagoly lábának gyógyulásával egy fekete pont körül fokozatosan fehérre változott.
Péczely később, már orvosként meggyőződött arról, hogy ugyanaz a betegség mindig ugyanott hagy árulkodó jelet a különböző betegek íriszén. 1881-ben közzétett eredményei Európa-szerte, majd az 1900-as évek elején az Amerikai Egyesült Államokban is nagy érdeklődést váltottak ki. 1950-ben Bernard Jensen itt dolgozott ki egy részletes térképet mindkét szem íriszéről, pontosan megjelölve az írisz egyes területeihez tartozó testrészeket.
 A szivárványhártya felépítése
A szivárványhártya, a tortaszeletekhez hasonlóan, a test egyes részeihez vagy funkcióhoz kapcsolódó szeletekre, illetve hat, az egyes szervrendszerekhez tartozó korgyűrűre vagy zónára tagolódik. Az első (egyben legbelső) zóna a gyomorhoz, a második a bélrendszerhez, a harmadik a ér- és nyirokkeringéshez, a negyedik a belső és külső elválasztású mirigyekhez, az ötödik izmokhoz és a csontvázhoz, végül a hatodik (a legkülső) a bőrhöz és a kiválasztáshoz tartozik. A bal oldali írisz a test bal, a jobb oldali a test jobb oldalával áll kapcsolatban. Sok szerv és funkció mindkét íriszen tükröződik. Általánosságban el lehet mondani, hogy a felsőtest szerveinek és funkcióinak állapotát az írisz felső része, míg az alsótesthez tartozókét az írisz alsó része jelzi. Feltételezik, hogy a fehér jelek gyulladás, túlzott serkentés és stressz hatására keletkeznek, a feketék pedig akkor, ha az adott szerv vagy testrész működése hibás. A szivárványhártya külső kerületén megjelenő sötét gyűrű arra utalhat, hogy a rossz kiválasztás eredményeként, méreganyag halmozódik fel a bőrben.
A szivárványhártya mintázata
Az íriszdiagnosztika szakemberei a szervrendszerek, a szervek és a mirigyek közötti energiaegyensúly alapján tízféle alkatot különböztetnek meg. Minden egyes típusnak jellegzetes szivárványhártya-mintázata van.
A finom erezetű, szövött selyemhez hasonló mintázat erős, a lazább, zsákvászonszerű pedig gyenge jellemre vall. Rendellenes íriszjelek esetén a diagnoszta olyan kezelést javasol, melynek célja az adott beteg alkatára jellemző egyensúly visszaállítása. A gyakorlott diagnoszták arra törekszenek, hogy még a tünetmentes szakaszban felismerjék a betegséget. Az íriszdiagnosztika előnyéihez tartozik, hogy az egész szervezet állapotáról egy átfogó képet kapunk. Azok, akik idegenkednek a hagyományos orvoslás vizsgálómódszereitől, könnyebben megbarátkoznak a szemvizsgálat gondolatával. Hasznos lehet az íriszvizsgálat azoknak, akik még a komolyabb tünetek megjelenése előtt figyelmeztetést szeretnének kapni egy betegségről, vagy akik szeretnék nyomon követni, hogy milyen változást eredményez az alkalmazott kezelés.
Az iridoszkóp
Az írisz vizsgálata iridoszkóppal, más néven réslámpával történik, amely egy szemészeti műszer, akár 100-szoros nagyítást is elérhetünk vele. Maga a vizsgálat fájdalommentes, teljesen ártalmatlan, bármikor, bármilyen gyakorisággal elvégezhető. Nem csak a betegségek, de a gyógyulás mértéke is jól nyomon követhető, az állapotjavulás szemből is megítélhető.
Az orvostudomány egyik legfőbb feladata a toxikus és degeneratív folyamatok korai felismerése, mivel a mérgező anyagok felhalmozódása egyre növekszik. A toxikus sugarak sötét, ékszerű vonalak, melyek a gyomor- és bélrendszert tükröző fodorból vezetnek a nyirokrendszernek megfelelő terület széle irányába. Jelenlétük a szektornak megfelelő szerv legyengülésére utal (pl. a 11 és 1 óra közé eső szektorban ezek a sugarak ideg kimerülésre engednek következtetni).
A helytelen táplálkozás, a mértéktelen gyógyszerfogyasztás, a káros szenvedélyek, a mozgásszegény életmód és a krónikus székrekedés egyre több toxikus sugár kialakulásához vezetnek. Ha az említett sugarakkal párhuzamosan sok ívszerű vagy körkörös gyűrődés is látható, ez a regeneráló képesség gyengülésére utal. A beteg ilyenkor fejfájásra, szédülésre, gyengülő memóriára és koncentráló képességre panaszkodik.
A szervezet manapság gyakori elsavasodása esetén az íriszen a gyomor- és bélrendszernek megfelelő terület fehéres árnyalatúra változik, s innen fehér színű, kidomborodó, radiális sugarak irányulnak az írisz külső széle felé. Ezeket a jeleket leggyakrabban az akut állapotú reumás betegeknél figyelhetjük meg – de csak a világos szeműeknél.
Szeletek és zónák
Ahogy a test egyéb reflexzónáin (pl. a talpon vagy a fülcimpán), a szem szivárványhártyáján is információk egész sora képződik le a többi szervről. Ennek alapja az, hogy az íriszben található idegrostok összeköttetésben állnak számtalan agyi és gerincvelői idegsejttel. Az összeköttetéseknek köszönhetően, ha valamilyen elváltozás történik a szervezetben, a szakember az íriszt képező sugárszerű vonalak jellemzőiből erre következtetni tud. Ezek a vonalak igazán csak mikroszkóppal láthatók, szélességük, a közöttük lévő sávok alakja, deformációik, mind-mind információértékűek lehetnek, csakúgy, mint a különböző foltok, lerakódott pigmentek, valamint a pupilla körüli gyűrű színe és vastagsága.
Mit mutat és mit nem?
Az írisz vizsgálatának előnye, hogy fájdalommentes, viszonylag rövid ideig tart és bármikor megismételhető. Némileg nehezíti a diagnózist, ha a szemnek saját betegsége van, vagy sérült, illetve operált. Az eljárás során nem csak az íriszt, hanem a szem környékét (máj, vese, szív működésére utaló jelek), a szemfehérjét (az érrendszer, a koleszterinszint, a keringési rendszer állapota), a pupilla fényjelenségeit (öröklött tulajdonságok) és alakváltozásait (szerzett tulajdonságok) is megfigyelik. A speciális lámpával (iridoszkóp vagy réslámpa) végzett vizsgálat során átfogó képet kaphatunk szervezetünk általános állapotáról, arról, hogy milyen betegségekre vagyunk hajlamosak és milyen betegségek, gyulladások zajlottak le testünkben azelőtt. Megtudhatjuk, van-e alul működésre, túlműködésre, gyulladásra, sérülésre, vérzésre, vérellátási zavarra vagy daganatra utaló jel a szivárványhártyán. Allergiás panaszok esetében is hasznos lehet az ilyen vizsgálat, az orvos által elvégzett tesztek eredményét pontosíthatója.
Az íriszdiagnosztikát kritikusabb szemmel nézők azonban kihangsúlyozzák, hogy a betegségek súlyossága nem állapítható meg egy ilyen feltérképezésből, és akut folyamatok feltárására sem alkalmas.
Az alternatív gyógyászat és annak diagnosztikai módszerei sokak által vitatott terület. Magyarországon az íriszdiagnosztikát a hivatalos orvostudomány egyáltalán nem fogadja el, kétségbe vonja eredményeit és megállapításait. Ennek ellenére az orvosok között akad olyan, aki alkalmazza kiegészítő vizsgálatként. A módszer elismerése országonként változik, Ukrajnában például egyetemen tanítják, Németországban rendkívül elterjedt, Dániában a biztosítók is figyelembe veszik az íriszdiagnoszták véleményét.
Az íriszdiagnosztika nem helyettesíti a részletes orvosi kivizsgálást, viszont átfogó képet ad a beteg jelenlegi állapotáról (így időben ismerhetünk fel betegségeket vagy meg is előzhetjük azokat).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az Arany bajusz gyógyászati alkalmazása

Az Arany bajusz (latin nevén Callisia fragrans ) egy Dél-Amerikából származó növény. A XIX. század végéig szobanövényként tartották, későb...