A torma egy évelő lágy szárú
növény. A keresztesvirágúak rendjébe tartozik, rokona a retek, a mustár és a
zsázsa. Az ókori rómaiak, görögök és egyiptomiak egyaránt ismerték ezt a
növényt. Ma szinte mindenhol megtalálható, könnyen termeszthető.
A torma elképesztő gyógyhatása már
régóta ismert volt a népgyógyászatban, számos betegség kezelésében és
megelőzésében játszik szerepet. A torma levele és gyökere rengeteg bioaktív
anyagot és vitamint tartalmaz. Az allil-mustárolaj és antibakteriális
hatásáról híres lizozim is megtalálható benne. A növény
5-ször annyi C-vitamint tartalmaz, mint a narancs vagy a citrom.
Aszkorbinsav-tartalmát illetően a torma a fekete ribizlit is megelőzi,
kizárólag a pirospaprikában van belőle több.
A torma javítja az emésztést, segít
a vizelési nehézségekkel, vesekövekkel, a szív-és érrendszeri betegségekkel, a
vérszegénységgel, duzzanatokkal, a megfázással, a reumával és az
isiász-szindrómával küszködő embereken. A növényben található fitoncidok
megölik a gennyesedést okozó baktériumokat, ezért sebek gyógyítására is
használják. A torma levében található lizozim képes feloldani a mikróbák
membránját, így antibakteriális védelmet biztosít a szervezetnek. A
megnövekedett étvágy és gyomorsavasság, a bélmozgás javulása mind a tormában
található mustárolajnak köszönhető. Torokfájás esetén a tormát vizes oldat
formájában is használják (gargalizálni kell az oldattal). A levelekből készült
borogatás gyógyítja az ízületi betegségeket, a köszvényt, az idegzsábát és az
ideggyökér-gyulladást.
A
torma következő formáit használják a gyógyászatban:
•Tormalé
•Torma
levele és gyökere
•Torma
vizes oldata/alkoholos tinktúra
•Torma
mézzel
•Torma
száraz por formájában
Ellenjavallatok:
Nem ajánlott fogyasztani magas
gyomorsav-tartalom esetén, bél-és gyomorgyulladás esetén, máj-és vesebetegség
jelenléte mellett.
A
torma túlzott fogyasztása magas vérnyomást eredményezhet, ezért kezelés előtt
érdeklődjön orvosánál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése