A torma gyökere és levele - egy egyedülálló gyógyszer a természetből

A torma egy évelő lágy szárú növény. A keresztesvirágúak rendjébe tartozik, rokona a retek, a mustár és a zsázsa. Az ókori rómaiak, görögök és egyiptomiak egyaránt ismerték ezt a növényt. Ma szinte mindenhol megtalálható, könnyen termeszthető.

A torma elképesztő gyógyhatása már régóta ismert volt a népgyógyászatban, számos betegség kezelésében és megelőzésében játszik szerepet. A torma levele és gyökere rengeteg bioaktív anyagot és vitamint tartalmaz. Az allil-mustárolaj és antibakteriális hatásáról híres lizozim is megtalálható benne. A növény 5-ször annyi C-vitamint tartalmaz, mint a narancs vagy a citrom. Aszkorbinsav-tartalmát illetően a torma a fekete ribizlit is megelőzi, kizárólag a pirospaprikában van belőle több.

A torma javítja az emésztést, segít a vizelési nehézségekkel, vesekövekkel, a szív-és érrendszeri betegségekkel, a vérszegénységgel, duzzanatokkal, a megfázással, a reumával és az isiász-szindrómával küszködő embereken. A növényben található fitoncidok megölik a gennyesedést okozó baktériumokat, ezért sebek gyógyítására is használják. A torma levében található lizozim képes feloldani a mikróbák membránját, így antibakteriális védelmet biztosít a szervezetnek. A megnövekedett étvágy és gyomorsavasság, a bélmozgás javulása mind a tormában található mustárolajnak köszönhető. Torokfájás esetén a tormát vizes oldat formájában is használják (gargalizálni kell az oldattal). A levelekből készült borogatás gyógyítja az ízületi betegségeket, a köszvényt, az idegzsábát és az ideggyökér-gyulladást.

A torma következő formáit használják a gyógyászatban:

•Tormalé

•Torma levele és gyökere

•Torma vizes oldata/alkoholos tinktúra

•Torma mézzel

•Torma száraz por formájában

Ellenjavallatok:

Nem ajánlott fogyasztani magas gyomorsav-tartalom esetén, bél-és gyomorgyulladás esetén, máj-és vesebetegség jelenléte mellett.

A torma túlzott fogyasztása magas vérnyomást eredményezhet, ezért kezelés előtt érdeklődjön orvosánál!