"Diagnózis
a szem alapján"
A szem még a nyelvnél is többet
árul el az ember egészségi állapotáról. Az íriszdiagnosztika alapja a szem
szivárványhártyáján (íriszén) látható jelek és az ezekben bekövetkező
változások tanulmányozása. Ezt az egészség - ellenőrzési módszert, az íriszdiagnosztika
specialistáin kívül, más terapeuták is alkalmazzak. Az íriszdiagnosztikában a
szivárványhártya pontosan meghatározott területei a test egyes részeinek
felelnek meg, s az ezeken a területeken észlelt változásokból a terapeuták
szerint meg lehet mondani, hogy a test és a lélek mely részeivel vannak bajok,
és azok milyen jellegűek.
Az
íriszdiagnosztika történelme
Bár már a régi orvosok is a beteg
szeméből próbálták meg kiolvasni a betegséget, a modern íriszdiagnosztika a
magyar származású Péczely lgnác (1826—1911) munkáságával
kezdődött. Péczely gyerekkorában egy törött lábú
baglyot gyógyított. Észrevette, hogy a madár íriszében van egy fekete folt,
amely a bagoly lábának gyógyulásával egy fekete pont körül fokozatosan fehérre
változott.
Péczely később, már orvosként meggyőződött
arról, hogy ugyanaz a betegség mindig ugyanott hagy árulkodó jelet a különböző
betegek íriszén. 1881-ben közzétett eredményei Európa-szerte, majd az 1900-as
évek elején az Amerikai Egyesült Államokban is nagy érdeklődést váltottak ki.
1950-ben Bernard Jensen itt dolgozott ki egy részletes térképet mindkét szem
íriszéről, pontosan megjelölve az írisz egyes területeihez tartozó
testrészeket.
A szivárványhártya felépítése
A szivárványhártya, a
tortaszeletekhez hasonlóan, a test egyes részeihez vagy funkcióhoz kapcsolódó
szeletekre, illetve hat, az egyes szervrendszerekhez tartozó korgyűrűre vagy
zónára tagolódik. Az első (egyben legbelső) zóna a gyomorhoz, a második a bélrendszerhez,
a harmadik a ér- és nyirokkeringéshez, a negyedik a belső és külső elválasztású
mirigyekhez, az ötödik izmokhoz és a csontvázhoz, végül a hatodik (a legkülső)
a bőrhöz és a kiválasztáshoz tartozik. A bal oldali írisz a test bal, a jobb
oldali a test jobb oldalával áll kapcsolatban. Sok szerv és funkció mindkét
íriszen tükröződik. Általánosságban el lehet mondani, hogy a felsőtest
szerveinek és funkcióinak állapotát az írisz felső része, míg az alsótesthez
tartozókét az írisz alsó része jelzi. Feltételezik, hogy a fehér jelek
gyulladás, túlzott serkentés és stressz hatására keletkeznek, a feketék pedig
akkor, ha az adott szerv vagy testrész működése hibás. A szivárványhártya külső
kerületén megjelenő sötét gyűrű arra utalhat, hogy a rossz kiválasztás
eredményeként, méreganyag halmozódik fel a bőrben.
A
szivárványhártya
mintázata
Az íriszdiagnosztika szakemberei a
szervrendszerek, a szervek és a mirigyek közötti energiaegyensúly alapján
tízféle alkatot különböztetnek meg. Minden egyes típusnak jellegzetes
szivárványhártya-mintázata van.
A finom erezetű, szövött selyemhez
hasonló mintázat erős, a lazább, zsákvászonszerű pedig gyenge jellemre vall.
Rendellenes íriszjelek esetén a diagnoszta olyan kezelést javasol, melynek
célja az adott beteg alkatára jellemző egyensúly visszaállítása. A gyakorlott
diagnoszták arra törekszenek, hogy még a tünetmentes szakaszban felismerjék a
betegséget. Az íriszdiagnosztika előnyéihez
tartozik, hogy az egész szervezet állapotáról egy átfogó képet kapunk. Azok,
akik idegenkednek a hagyományos orvoslás vizsgálómódszereitől, könnyebben
megbarátkoznak a szemvizsgálat gondolatával. Hasznos lehet az íriszvizsgálat
azoknak, akik még a komolyabb tünetek megjelenése előtt figyelmeztetést
szeretnének kapni egy betegségről, vagy akik szeretnék nyomon követni, hogy
milyen változást eredményez az alkalmazott kezelés.
Az
iridoszkóp
Az írisz vizsgálata iridoszkóppal, más néven réslámpával történik,
amely egy szemészeti műszer, akár 100-szoros nagyítást is elérhetünk vele. Maga
a vizsgálat fájdalommentes, teljesen ártalmatlan, bármikor, bármilyen
gyakorisággal elvégezhető. Nem csak a betegségek, de a gyógyulás mértéke is jól
nyomon követhető, az állapotjavulás szemből is megítélhető.
Az orvostudomány egyik legfőbb
feladata a toxikus és degeneratív folyamatok korai felismerése, mivel a mérgező
anyagok felhalmozódása egyre növekszik. A toxikus sugarak sötét, ékszerű
vonalak, melyek a gyomor- és bélrendszert tükröző fodorból vezetnek a nyirokrendszernek
megfelelő terület széle irányába. Jelenlétük a szektornak megfelelő szerv
legyengülésére utal (pl. a 11 és 1 óra közé eső szektorban ezek a sugarak ideg
kimerülésre engednek következtetni).
A helytelen táplálkozás, a
mértéktelen gyógyszerfogyasztás, a káros szenvedélyek, a mozgásszegény életmód
és a krónikus székrekedés egyre több toxikus sugár kialakulásához vezetnek. Ha
az említett sugarakkal párhuzamosan sok ívszerű vagy körkörös gyűrődés is
látható, ez a regeneráló képesség gyengülésére utal. A beteg ilyenkor
fejfájásra, szédülésre, gyengülő memóriára és koncentráló képességre
panaszkodik.
A szervezet manapság gyakori
elsavasodása esetén
az íriszen a gyomor- és
bélrendszernek megfelelő terület fehéres árnyalatúra változik, s innen fehér
színű, kidomborodó, radiális sugarak irányulnak az írisz külső széle felé.
Ezeket a jeleket leggyakrabban az akut állapotú reumás betegeknél figyelhetjük
meg – de csak a világos szeműeknél.
Szeletek
és zónák
Ahogy a test egyéb reflexzónáin
(pl. a talpon vagy a fülcimpán), a szem szivárványhártyáján is információk
egész sora képződik le a többi szervről. Ennek alapja az, hogy az íriszben
található idegrostok összeköttetésben állnak számtalan agyi és gerincvelői
idegsejttel. Az összeköttetéseknek köszönhetően, ha valamilyen elváltozás
történik a szervezetben, a szakember az íriszt képező sugárszerű vonalak
jellemzőiből erre következtetni tud. Ezek a vonalak igazán csak mikroszkóppal
láthatók, szélességük, a közöttük lévő sávok alakja, deformációik, mind-mind
információértékűek lehetnek, csakúgy, mint a különböző foltok, lerakódott
pigmentek, valamint a pupilla körüli gyűrű színe és vastagsága.
Mit
mutat és mit nem?
Az írisz vizsgálatának előnye, hogy
fájdalommentes, viszonylag rövid ideig tart és bármikor megismételhető. Némileg
nehezíti a diagnózist, ha a szemnek saját betegsége van, vagy sérült, illetve
operált. Az eljárás során nem csak az íriszt, hanem a szem környékét (máj,
vese, szív működésére utaló jelek), a szemfehérjét (az érrendszer, a
koleszterinszint, a keringési rendszer állapota), a pupilla fényjelenségeit
(öröklött tulajdonságok) és alakváltozásait (szerzett tulajdonságok) is
megfigyelik. A speciális lámpával (iridoszkóp vagy réslámpa) végzett vizsgálat
során átfogó képet kaphatunk szervezetünk általános állapotáról, arról, hogy
milyen betegségekre vagyunk hajlamosak és milyen betegségek, gyulladások
zajlottak le testünkben azelőtt. Megtudhatjuk, van-e alul működésre, túlműködésre,
gyulladásra, sérülésre, vérzésre, vérellátási zavarra vagy daganatra utaló jel
a szivárványhártyán. Allergiás panaszok esetében is hasznos lehet az ilyen
vizsgálat, az orvos által elvégzett tesztek eredményét pontosíthatója.
Az íriszdiagnosztikát kritikusabb
szemmel nézők azonban kihangsúlyozzák, hogy a betegségek súlyossága nem
állapítható meg egy ilyen feltérképezésből, és akut folyamatok feltárására sem
alkalmas.
Az alternatív gyógyászat és annak
diagnosztikai módszerei sokak által vitatott terület. Magyarországon az
íriszdiagnosztikát a hivatalos orvostudomány egyáltalán nem fogadja el,
kétségbe vonja eredményeit és megállapításait. Ennek ellenére az orvosok között
akad olyan, aki alkalmazza kiegészítő vizsgálatként. A módszer elismerése országonként változik, Ukrajnában például
egyetemen tanítják, Németországban rendkívül elterjedt, Dániában a biztosítók
is figyelembe veszik az íriszdiagnoszták véleményét.
Az
íriszdiagnosztika nem helyettesíti a részletes orvosi kivizsgálást, viszont
átfogó képet ad a beteg jelenlegi állapotáról (így időben ismerhetünk fel
betegségeket vagy meg is előzhetjük azokat).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése